Francia nőcsábász kalandorokból és macsó westernhősökből álló szerkesztőségünknek mindig öröm egy jó csajt üdvözülni körünkben. A blog első vendégposztját a szép és okos Manócskának köszönhetjük.
A társadalmi nemekkel foglalkozó kutatások iránt érdeklődő és/vagy azokat aktívan végző kutatókként csodálkozva láttuk, hogy a „genderizmus” vagy gender-ideológia kifejezést egyes publicisztikákban a magukat „szakértőkként” beállítók teljesen hibás értelemben használják.
Bejegyzésünkben arra teszünk kísérletet, hogy tisztázzuk a felmerülő, alapvető tévedéseket és félreértéseket a „genderizmus” fogalmával kapcsolatban.
A téma aktualitását az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló kormányrendelet módosítása, pontosabban fogalmazva annak egy ominózus mondatát kiforgatva néhány sajtótermék és blogkommentelő által generált felháborodás-hullám adja. Az említett mondatot sokan sok helyen idézték és posztolták már, úgyhogy kellően le van rágva róla minden hús és mócsing is, mi is csupán a történelmi hűség kedvéért idézzük, no meg azért, hogy lássuk, mire is gondolunk pontosan:
„[…] Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.”
A törvénymódosítást a Magyar Közlöny 2009. november 20-ai száma közli, az első média-, illetve politikai reakciók február első felében születtek (lásd pl.: Sándor Csilla: A kormány tiltaná a papás-mamás játékot az óvodában (2010. február 10.)), s egy jó gumicsonthoz hűen most újra elő lehetett venni és rágni egy picit (Lippai Roland: Akkor is a nők szülnek, ha ez egyeseknek nem tetszik (Magyar Nemzet Online, 2010. március 4.)).
Az említett publicisztikákban a kormányrendelet ominózus mondata a család elleni támadás fegyvereként jelenik meg. Azt gondoljuk, hogy rögtön ennél a pontnál meg kell állnunk, mert mit is tekintünk családnak?
A cikkek kontextusában a család kizárólag egy férfi és egy nő kapcsolatán alapszik, szinte csak és kizárólag házasság keretében, az élettársi kapcsolatot e cikkek veszélyesnek láttatják, de a tiltásáig egyelőre nem merészkednek, mert arra azért a fiatal olvasók is felszisszennének. Az egyik cikk retorikai eszközként említi a felkért „szakértő”, Farkas Péter (szociológus, egyetemi tanár a PPKE-n) mondatát az Alkotmányról: „A szakember emlékeztet arra is, hogy a családot, mint a társadalom alapintézményét – aminek a tagja egy nő és egy férfi – az Alkotmány is védi”. Védi, védi, csak a két gondolatjel közötti kitételt, nevezetesen, hogy a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapul (sőt, az előbbi mondat értelmezése szerint csak erre korlátozódik, és nem feltétele, hogy a párhoz gyerek is tartozzon), az Alkotmány nem említi. Ha fellapozzuk a nem is olyan régen elfogadott új Polgári Törvénykönyv családjogra vonatkozó oldalait, e család-definícióval ott sem találkozhatunk. A tévedés oka valószínűleg az, hogy a „szakértő” és az újságíró összekeveri a házasság és a család fogalmát, pedig ezek egymástól különböző társadalmi jelenségek. Az előbbi az élettársi kapcsolatok egyik, ráadásul maga is heterogén fajtája, az utóbbi egy sokkal szélesebb körű társadalmi egység, amelynek létezése és működése nem feltétlenül igényli a házassági kötelék meglétét.
A család „antropológiai képéről” elmélkedő „szakértő” láthatólag az Alkotmány pontos szövege mellett a családszociológiai szakirodalom minimumát (mondjuk George Murdock munkásságát) sem ismeri, hisz akkor tudhatná, hogy a történelem során és jelenleg a világban is számtalan családmodell létezett és létezik, a kiterjesztett családmodelltől kezdve a nukleárisig, amelyekben a házastársi illetve élettársi viszonyok is meglehetősen változatosak. Egy konzervatív, katolikus egyetemen tanító embertől legalább a Biblia ismerete elvárható lenne, s akkor tudhatná, hogy Isten prófétáinak jelentős többsége bizony-bizony nem az „egy férfi, egy nő, gyerekek” családmodellben élt. (Hanem mondjuk: a patriarcha és sok feleség, köztük egy-két megözvegyült sógornő, gyerekek, unokák, tesók, nagybácsik, befogadott idegenek, rabszolga ágyasok összessége volt a család.)
De evezzünk most más vizekre, és hagyjuk is a család fogalma körüli polémiák további elemzését. Emeljük ki inkább azt a jelenséget, hogy az említett publicisztikák a házasságon alapuló családra igen veszélyes dologként próbálják meg feltüntetni az ún. gender-ideológiát, avagy genderizmust. Olvasva a cikkeket azt kell látnunk, hogy a gender-ideológia fogalmának használatával egy olyan ideológiát kívánnak jelölni az újságírók és a megszólaltatott „szakértők”, amely ideológiának elsődleges célja a „nemek megszüntetése”, az emberek univerzális, nem nélküli lényekké való alakítása és a különböző szexualitások, leginkább homoszexualitás elősegítése, propagálása. A gender-ideológia erősítése Farkas szerint olyan gyakorlatokból áll, amelyek szembemennek az egy férfi, egy nő alkotta családmodellel.
Nézzük meg közelebbről ezt a gender-ideológiát avagy genderizmust, amelyről Farkas Péter a következő definíciót adja egy 2009. novemberében megjelent interjúban (Lippai Roland: Homoszexualitás és gender, avagy ki szüli majd a gyereket? 2009. november 18.): „A gender ideológia – amely a biológiai, a szexuális és a társadalmi nemet mint kulturálisan konstruált nemi szerepet határozza meg – egyfajta radikális követelés, amely éles ellentétben áll a biológiai és az antropológiai tényekkel.”
Van egy rossz hírünk Farkas Péter számára: a genderizmus avagy gender ideológia terminusa nem ezt jelenti. Sőt, a „gender” még csak nem is nemi szerepet jelent… Sőt, hogy tovább fokozzuk: a cikkben a legnagyobb genderista maga Farkas Péter. A genderizmus ugyanis per definitionem egy olyan ideológia, amely elítéli és szankcionálja az egyén nemének társas környezete által megfelelőnek kikiáltott viselkedéstől eltérő magatartást. (Lásd pl: Darryl B. Hill és L.B. Willoughby (2005): The Development of Validation of the Genderism and Transphobia Scale, Sex Roles, Vol. 53(7/8), 532. oldal) Mondhatnánk, hogy egyfajta szexizmus vagy hímsovinizmus, de nem teljesen az. A genderizmus ugyanis szorosan kapcsolódik ahhoz a vélekedéshez, miszerint a két létező nemen kívül más nem nem létezik, azaz a genderista súlyos devianciaként tekint például a transzszexualitásra és elítéli a transzvesztizmust is. A genderizmus ideológiáját magukénak vallók szigorúan szankcionálnák azt, ha valaki nem a biológiai nemének szerintük megfelelően viselkedik, ha például fiú létére „lányosan” viselkedik vagy fordítva. Ez az ideológia nem vesz tudomást arról, hogy a nemi szerepek – jól dokumentáltan – korban és időben jelentősen eltérnek. A társadalmi nemekkel foglalkozó tanulmányok, azaz a Gender Studies, és az ezen tudományos szakterület kutatói többek között pontosan ezeket a változásokat és ezek okait elemzik valamint azokra a gyakorlatokra mutatnak rá, amelyek megerősítik és fenntartják a genderizmust, e merev, a tényeket elfogadni nem hajlandó ideológiát.
Visszatérve a kiindulópontunkhoz: A Gender Studies kutatói - így R. W. Connell - elemzi azokat a gyakorlatokat, amelyek egyértelműen a reprodukciós funkció mentén tesznek különbséget emberek között. Ebbe szinte mintapéldaként illeszthető a nemi sztereotípiákat megerősítő nevelés: a kislány babázzon, hogy a klasszikus női/anyai szerepet gyakorolja, a kisfiú dömperezzen, hogy érlelje magába a maszkulinitást. Miközben - mint Vanda Lucia Zammanuer vizsgálatából kiderül - ha lehet, ha nem címkézett, akkor a lányok is szívesen választják a dömperezést, vagy a lányok is tudnak nagyon jó csoportvezetők is lenni. S a genderizmus jól leleplezhető paranoiájával ellentétben nem lesz nemtelen a társadalom attól, hogy természetessé válik az, hogy az anyu is vezet autót, az apu meg ott van a fürdetésnél.
Az említett cikkekben megszólaltatott „szakértő” pedig ha egy társadalmi nemekkel foglalkozó kurzus vizsgáján tette volna a fenti a kijelentéseket, az indexébe egy hatalmas egyes került volna, és jöhetett volna UV-zni a csekk befizetése utána. Így csak arra tudjuk kérni, hogy legközelebb ne nyilatkozzon olyan dolgokról, amelyekhez nem ért, vagy nézzen utána, és legalább az internetes keresőbe üsse be, hogy „genderism”.
Napi tanulság: aki mondja másra, az mondja magára.
Manócska, a totálisan anti-genderista
